Tegnapelőtt még csak csere volt a sérülésből visszatérő Magloire, ma már kezdőként lépett pályára a Bikák nagy bánatára, ugyanis a center rögtön az első negyedben 11 pontot dobott, végül 17 pont, 7 lepattanó és 3 blokk került a statlapjára. Nagyon fordulatos meccs volt, az első negyedben hazai fölénnyel, aztán a második játékrészben szétvédekeztük a bébiket: 12 ponttal dobtunk ekkor többet az ellenfélnél, a két irányító, Claxton és Dickau gondoskodott a pontesőről. Egyedül J.R. Smith-nek ment gyengén ma, az első 8 dobása irányt tévesztett, ám Scott ehhez képest nagyon sokat játszatta, az első félidőben szinte alig pihent az újonc. A holtpont a harmadik negyedben következett, a 6 pontos előnyünkből egy pontos hátrány kerekedett, és a negyedik negyedben is sokáig még a Bikák örülhettek, különösen azért, mert tanítanivaló módon dolgoztak a triplavonalon túlról. Fél perccel a vége előtt 3 pontos fórra tettünk szert, de ez semmit nem jelentett a chicagóiak távoli dobásteljesítményét nézve. Csakhogy Dan Dickau ekkor labdát lopott, majd P.J.-t kihagyhatatlan helyzetbe hozta, és ezzel a hátránnyal már nem tudott megbirkózni az idény egyik meglepetéscsapata. A meccs embere J-Mag lett, de elévülhetetlen érdemeket szerzett Dickau (17 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz), P.J. (14 pont, 11 lepattanó, 2 assziszt) és Claxton (14 pont, 3 lepattanó, 3 gólpassz) is. A mérkőzés kulcsa az volt, hogy 21 alkalommal kísérelhettünk meg több mezőnydobást, mint a Bulls (5 támadólepattanóval többet szedtünk, és 10-zel kevesebb labdát adtunk el, mint a vendéglátók). Még egy jellemző adat: a hazaiak 10 pontot dobtak a festékről, míg mi 44-t...

http://www.nba.com/games/20050318/NOHCHI/boxscore.html